Portré fotózás.

Legelső komolyabban szerkesztett portrém az alábbi kép, a szerkesztési hibáival együtt is kedvenc fotóim egyike lett.

Semmi extra stúdió világításra nem volt szükség, a szüleimnél vannak a mennyezetről irányítható fényű spotlámpák.

Ezek fényét irányítottam a modellre, és persze a rendszervaku fényét a mennyezetről indirekt módon (nem közvetlen a modellre irányul a fény, valamiről, fal, tükör,derítőlap, visszaverődik rá) világítottam még meg 45-65 fokos szöget bezárva.

Egy modell fotózásánál, ha ezek az alap fényigények teljesülnek, nem ajánlott 3 méternél messzebb eltávolodni, mivel a fény nagyobb távolságról már nem lesz elégséges.

Ha mégis távolabbról tudok csak fotózni, növelnem kell az ISO érzékenységet.

Továbbá még fontos, hogy a mennyezet nem legyen magasabban 3 méternél, a falfelület pedig jó ha fehér, ez a legtöbb helyen azért teljesül.

Ha más színű a fal, az elszínezheti a képet, a fény átveszi a felület színét, és azt veri vissza a modellre, ami szintén nem szerencsés.

A kép vágása alul felül megfelel a modellfotózás szabályainak, egyedül sajnos a jobb oldalt szerkesztettem, rosszul, a régi D60-as gépem nem teljes ismeretének hiánya volt itt a gond:))

Rekeszérték F11, ISO 100, záridő 1/60 sec, fókusztávolság 120 mm.
Egy NIKON VR 55-200-as f/4-5.6 fényerejű  objektívet használtam, egy remek Manfrottó állványt, távkioldót, ezek igen szükségesek egy tű éles fotó születéséhez.

A fotó szép éles lett így minden tekintetben, a szem a legfontosabb, hogy éles legyen.

A kép még átesett egy komoly Photoshop munkán, röviden, zajszűrés, élesítés, vágás, egy 8 lépésből álló lágyításon, ahol 4 külön réteggel kell dolgozni.

Köszönet a Hugomnak, hogy modellt állt:)) ígérem Hugi, készítek még jobbat is rólad:)

Érdekesség képpen a modell szemszínével is eljátszottam.