Portré fotózás II.

Van szerencsém egy új NIKON D90-es gép tulajdonosának lenni, végre egy komoly gép, de erről egy későbbi bejegyzésemben szeretnék beszélni.

Kölcsönkaptam egy NIKON 80-200-as fix 2.8-as fényerejű objektívet, ez egy álom lenne nekem, ha az enyém lehetne, de az ára 300000 pénz, ááá nem is kell nekem ez most:))

A fix 2.8 azt jelenti, hogy a 80-tól 200 ig  terjedő  tartományban végig biztosítja a 2.8-as fényerőt, ez pokoli jól jön minden helyzetben, de mondom hol még pl.

Egy színházi előadáson este,( nyári színházi esték) vagy belső térben, ahol nem szabad használni a vakut, mert zavarja a művészeket, koncerteken, bármilyen esti rendezvényen.

ISO 800, vagy magasabb érzékenységen is csodás felvételeket lehet készíteni.

Vagy egy sportcsarnokban ahol szintén kevés a fény, vakuzni felesleges a távolság miatt. 

Szürkületben, este, hajnalban, ja és ezeket mind kézből, nem feltétlen szükséges állvány, és így is igen szép, élvezhető fotókat készíthetünk vele, még magasabb ISO állásban is.

Ezen kis bevezető után ami szükséges volt, hogy lássátok az első Portré fotózás c. bejegyzés után azt a különbséget ami most jön, Tehát egy jobb gép, egy jobb objektív, állvány, vaku, távkioldó csodákra képes, remélem tetszeni fog a fotó ami most jön, minden tekintetben.
Gyakorlatilag második portré próbálkozásom.

 ( Ezt is kipróbáltam, egy modell fotón hogy mutat a HDR technika, + egy kis életlenítés.

Nekem nagyon tetszik )

Szerintem igen szembeötlő a különbség.

De ízlés dolga is kinek mi jön be.

Az első sem rossz, de ez azért más, a szerkesztés itt már jó, talán még az oldalakból mindig lehetne vágni.

A világítás itt sem stúdió körülmény, de egy nagy fényerejű objektív az nagy előny, egy CMOS ( újabb típusú fényérzékeny lapka a fényképező gépekben) érzékelős NIKON D90, + vaku, + egy 60 cm átmérőjű ezüst derítőlap a modell kezében, az arcra fokuszálva.

Ami nagy különbség még az előző és ezen fotó között, hogy  mostanában divatos olyan stúdió portrékat készíteni, ahol kicsi a mélységélesség, mint ebben az esetben, viszont a szemek, a száj kimondottan élesek, ami elengedhetetlen egy portrénál, a többi gyakorlatilag nem is számít a kép élvezhetősége szempontjából.

Tudni kell még, hogy a szabadban készült portrénál  a kis mélységélesség a célravezető megoldás (1.4, 2.8, 5.6) hogy a háttér elmosódott legyen, ne vegye el a figyelmet amiről szól, a portré alanyáról.

A fotó az első részben leírt képalkotási eljárásokon esett át.

A fotó adatai: rekesz:  F 2.8, idő: 1/200 sec, ISO 200, fókusztávolság: 125 mm, tárgytávolság 2.5 m.

Még lesz pár fotó csatolva a későbbiekben.

Köszönet a páromnak, hogy modellt állt:)